Nyitóoldal

A város története

A mai Sopron és környéke már az újkőkorban lakott hely volt. A Kr. u. 1. század elején a rómaiak várost alapítottak itt, ennek területén fekszik a belváros. Sopron ma alig nagyobb, mint római elődje, Scarbantia. A római közigazgatás valószínűleg a 374-es kvád betörés után szűnt meg. 796-tól a Frank Birodalom királyi határtartományához tartozott avar és szláv lakossággal. Német neve (Odinburch) elpusztult várat jelent, amely a római romokra utal. 907 után a honfoglaló magyarság, a kalandozásokban is részt vevő Súr vezér és a tőle származó Osl nemzetség ellenőrzése alá került.Az Árpád-korban fontos határvár volt. Első írásos említése: 1125-ből Cyperon, 1156-ból in comitatu Supruniensi.1247-ben IV. Béla johannitákat telepített a városba. Miután a várat háromszor is megszálló II. Ottokár cseh királlyal szemben megmaradt a magyar király hűségén, 1277-ben IV. László kivette Sopront az ispán joghatósága alól, és szabad királyi várossá tette. 1297 és 1340 között hármas falrendszerrel és árokkal vették körül, amelyet magántulajdonban lévő lakótornyok is erősítettek. Erzsébet királyné 1441-ben elzálogosította a várost III. Frigyesnek, de 1463-ban I. Mátyás visszaváltotta. 1625-ben itt választották királlyá III. Ferdinándot. 1809-ben Napóleon seregei fél éven át megszállva tartották Sopront. A második világháború után a határsáv felállítása visszavetette fejlődését. 1950-ben hozzácsatolták Sopronbánfalvát, 1985-ben Balf községet.
 

Oldal elejére