Azt �lmodtam, hogy a tengerparton j�rok az �rral, �s az �gen f�lvillannak �letem egyes jelenetei. Minden egyes jelenetn�l k�t p�r l�bnyom jelent meg a homokban. Az �r l�b�nak nyomai �s az �n l�baim�. Amikor �letem utols� jelenet�nek k�pe is kihunyt el�tt�nk, visszan�ztem a homokra �s �szrevettem, hogy �letem �sv�ny�n gyakran nem n�gy, hanem csak k�t l�bnyom mutatkozik. Azt is �szrevettem, hogy ez mindig �letem m�lypontjain, tragikus korszakaimban van �gy.
�s megk�rdeztem az urat:
- Uram, te azt mondtad nekem, ha �n egyszer elhat�roztam, hogy k�vetlek t�ged, akkor te velem j�ssz minden utamon. De �szrevettem, hogy �ppen �letem leggy�tr�bb pillanataiban csak egyetlen l�bnyom maradt a homokban. Nem �rtem mi�rt van az, hogy �ppen akkor hagysz el, amikor a legnagyobb sz�ks�gem volna r�d?
�s az �r v�laszolt:
- Dr�ga gyermekem, soha nem hagytalak el a te megpr�b�ltat�saidban �s a te szenved�seidben. Ahol csak egy p�r l�bnyomot l�tsz, ott a karjaimban vittelek.
/Ismeretlen szerz�/